…
2009 április 16. | Szerző: Blocho
Újra pár sor, csak mert épp unatkozom kicsit.Egyedül vagyok még, kicsi Tücsköm dolgozik, bár remélem nemsokára végez.
Ma jobb kedvem van, a hangulatom sincs annyira a béka feneke alatt mint tegnap.Simán ment a meló is, meg valahogy nem tudom…jobb a közérzetem.Nah attól függetlenül még hiányzik a kényeztetés, de ma nem kell nyafognom miatta 🙂
Nagggggyon várom pl. a holnapi napot.Igaz dolgoznom kell este valószínüleg hajnalig, de be van tervezve nappalra egy kirándulás, s igazság szerint épp ideje hogy tekeregjünk kicsit.Régebben sokat csavarogtunk, de sajnos úgy adódott hogy az elmúlt hónapokban ez kimaradt.Holnap egy kicsit bepótolunk ebből 😉 Ő szabadnapos lesz, reggel ha minden igaz nyakunkba szedjük a lábunkat, s elsétálunk a vasútra, ahonnan vonattal elutazunk abba a városba ahol régebben laktunk.Van egy kis hivatalos intéznivaló is, meg van ott egy nagy raktáráruház szerűség, ahol szinte fillérekért lehet szuper bútorokat venni.Van 1-2 ötlet (nah nem nekem, én ilyenkor csak statisztálok 😀 ), mi hiányzik még ahhoz hogy otthonosabbá tegyük az új szállásunkat, s hátha találunk valami szépet.Igazából azért is várom a holnapot, mert végre együtt lehetünk kicsit, lesz időnk beszélgetni a mindennapos dolgokról, amihez lehet hogy épp nincs kedv egy hosszadalmas melónap után.Arról nem is beszélve hogy a környék gyönyörű errefelé, s valószínüleg a vonat ablakán kitekintve mennyei látványban lesz részünk.Szal bízom benne hogy szupi napot töltünk el közösen és az időjárás is kedvez majd a tekergéshez.
Mára ennyi röviden.Este még meló, azután (ha meg bír várni a Hercegnőm ébren 🙂 ) talán egy jó film, 1-2 pohár boros-kóla, s a legcsodásabb Nő mellett hajthatom álomra fejemet.
Nemsokára biztos folytatom…hátha érdekel valakit 🙂
…
2009 április 15. | Szerző: Blocho
Régen írtam, most újra nekiveselkedek pár sor erejéig a blognak, bár nem tudom mennyire fog meni vagy mi fog kisülni belőlle.Csak kavarog bennem minden…
Először is történt jópár dolog mostanában.A párom újra itt van mellettem, de ennek még nem tudok felhőtlenül örülni.Erről kicsit később…
Munkahelyet váltottam, váltottunk.Annyira tarthatatlan volt már a helyzet az előző munkahelyen, hogy elég régóta új munka keresése van terítéken.Végre sikerült, s most pár napja egy új vezetőség keze alatt végzem (végezzük) a munkát, s persze rengeteg új kollega vesz körül.Ezzel semmi gond.Mindenki segítőkész, próbálnak átsegíteni az első nehéz időszakon, mikor ugyebár azt sem tudja az ember hol áll a feje, merre van s mit is csinál igazából.Nehezen de lassan talán belejövök az új kihívás kivitelezésébe, és sikerül magam “otthon” éreznem majd az új helyen.A mai nap mondjuk katasztrófálisra sikeredett, mintha nem is én lettem volna.Pár példa;
-Vendégnek viszem ki a forró tányéron a mégforróbb reggelit, mosolygok egy nagyot s közlöm; csak óvatosan mert a tányér nagyon forró…illetve csak mondanám ezt, mert helyett az jön ki a számon hogy vigyázzanak mert a forró nagyon tányér…ehh…kínos mosoly.
-Pár perc múlva egy lecsupaszított asztaltól a mosogatópult felé indulva hatalmas megrakott tálcával egyensúlyozok, ajtófélfába istenesen beverve a könyököm.Még pár méter, lerakom a nehéz tálcát…az pedig önnállósítja magát s bő méter magasságból le a földre.Tányér-pohár…nyekk.Gondoltam szép ez a nap, még alig kezdtem melózni máris több kárt okozok mint hasznot.
-Nem telt el újabb 10 perc.Hatalmas forgalom, csapok le az üres asztalokra s szedem le gyorsan az elhasznált terítéket hogy frisset rakhassak helyette.Sikerül is egyet gyorsan lekapkodni, furcsálltam ugyan hogy a kávé még a csészékben volt, mindazonáltal igazán nagy csatatérként terült el az asztal előttem.Mikor az utolsó dolgokat is leszedtem, megállt mellettem egy fiatal pár s közölték hogy csak a svédasztalnál voltak utánpótlásért, de még nem végeztek.Ciki…4*-os szálloda…juhhé, toppon vagyok.
Olyan apróságok már szóra sem érdemesek hogy a vendég szeme láttára locsoltam végig az asztalon a tejet, vagy hogy a koszos evőeszközt a tálcáról nem a neki kijelölt helyre raktam hanem belezúdítottam a kukába.Meg még pár ilyen apróság.Az egyetlen pozitívum az volt, hogy a vezetőség csak mosolygott s közölték; nyugi mindenkinek lehet xar napja.Egy sovány vígasznak jó volt.
Tehát párkapcsolat…a mi kapcsolatunk mindig is más volt mint egy normális kapcsolat.Együtt élünk, szeretem, megtennék bármit érte, de az Ő érzelmei sajnos nem annyira mélyek mint az enyémek.Ez mostanában sajnos nagyon érződik (természetesen az elmúlt hetek eseményei nagyban közrejátszanak…) s hiába igyekszem visszafogni magam és nem próbálni hozzábújni s kimutatni mennyire szeretem, nem igazán megy.Szükségem lenne arra hogy érezzem fontos vagyok Neki, de nála ez nem úgy nyilvánul meg hogy odabújik hozzám vagy átölel…elég hogy tudja mellette vagyok.Nem is tudom néha mit tegyek.Csak rágom magam, örlődöm s várom hogy közeledjen kicsit.Nem akarom elveszíteni de nem érzem úgy hogy igazán foglalkoznánk egymással.Hiányoznak a nagy beszélgetések is, hiányzik a testi és lelki kapcsolat egyaránt.Újra átölelni esténként, hozzábújni elalvás előtt vagy éppen csak úgy nézni a tv-t, hogy testközelségben van…igyekszem “átvészelni”…csak nem tudom meddig bírom a távolságtartást.
Ok…sírás befejezve, pozitív gondolkodás előtérbe helyezve.Igyekszem 🙂
Ami kell…
2009 április 1. | Szerző: Blocho
Egy apró lágy érintés
Mely szeretetet sugall,
Egy spontán gyors ölelés
Mely ragaszkodást takar,
Kedvesen csengő szó
Mi zeneként szívbe mar,
Apró gesztus csupán
De érzelmet takar.
Élhetsz a világnak
Bármely szegletében,
Szükséged van valakire
Részben vagy egészben,
Vágyod hogy ne legyél
Magányos az estéken,
Legyen egy kis részed
Másnak életében.
Érezd hogy ott fekszik
Esténként melletted,
Ne csak a némaság
Burkolja be tested,
Tudd hogy szükség van rád
Fogja még a kezed,
Egy kis bizonyság kell
Hogy még itt van veled.
Szavak
2009 március 18. | Szerző: Blocho
Mióta elutazott haza,a belső gondolatok világába és a szürke hétköznapokba merülve félelmetesen egyedül telt az idő.Gondolataimban más nem forgott csak hogy mi történhet most otthon,mi lehet Vele és a családjával.Sms-ben tartottuk a kapcsolatot, nem is akartam zavarni másképp…nem tudhatom mikor alkalmatlan egy esetleges hívás.Vendéglátóiparban emberekkel foglalkozom, de nem tudtam a maximumot adni, ami azt hiszem jelen helyzetben természetes.Ma sikerült msn-en beszélgetnünk kicsit, igaz csak írtunk egymásnak, nem voltak meg a körülmények a beszélgetéshez.Nem nyugodtam meg teljesen, hiszen nem tudhattam hogyan érzi magát igazából a “vonal” túloldalán.Szomorúan fejeztem be a beszélgetést, mikor mennie kellett.Bő fél óra múlva viszont minden megváltozott…egy sms érkezett, hogy felhívhatom,épp úgy van telefonközelben, hogy teljesen “nyugodtan” tudunk beszélni.Nem volt vidám téma, hisz a mostani mindennapokról beszélgettünk, de az a tény hogy a hangját hallhattam, a hanglejtése, a dolgokhoz való hozzáállása…egyszóval minden, nyugalommal töltött el.Ezt nem lehet leírni,megmagyarázni.Csak hallottam de ennyi elég volt hogy példának okáért ma este már pár mosolyt is elengedjek a vendégek felé.Hatalmas szó ez most higgyétek el!Remélem Ő is hasonlóan élte meg hogy tudtunk beszélni, s valamennyi nyugodtság költözött csodálatos lelkébe.
Talán ma éjjel az alvás is könnyebben fog már menni.Eddig nem volt igazán nyugodt.Az altatóra viszont ráleltem…láttátok már a kung-fu panda című mesét? Ma este aszem ötödször rugaszkodom neki.Állítólag jó meg minden, de mindig csak egy picivel jutottam tovább a megtekintésében mint előző alkalommal.Tegnap és tegnapelőtt is ez volt az altatóm.Talán végre kiderül, hogyan is alakul a vége.
Holnap egy új nap.S továbbra is várom hogy néha jelentkezzen.Megbeszéltük hogy nem zavarom, ír amikor lehetősége van rá.Nem lehetek mellette a szó szoros értelmében,de gondolatban ott vagyok…s ezt Ő is tudja.Jó éjszakát mindenkinek,s Neked is Kedvesem!
Egyedül
2009 március 18. | Szerző: Blocho
Késő este van.Megjöttem melóból, s üres minden.Tegnap is kongott már az ürességtől a szoba, de a fáradtság segítségével amit a 2 napos ébrenlét hagyott maga után sikerült aránylag könnyen elaludnom.Több mint 2000 km.-re van most tőlem, s nagyon hiányzik.Ez lenne a legkevesebb…úgy érzem mellette lenne most a helyem, de különböző okok miatt ez nem lehetséges.Azt hiszem viszont a kialakult helyzet miatt most nem emelhetek panaszhangot, hiszen Neki sokkal nehezebb, s sokkal erősebbnek kell lennie mint nekem.Ha majd újra együtt leszünk akkor pedig nekem kell erőt adnom Neki, és tudom hogy meg tudom tenni.Szüksége van rám, és nekem is Rá.Kapcsolatunk alatt kaptunk már arculcsapásokat az Élettől, úgy érzem közösen helyt tudunk állni.
Nem is igazán csinálok semmit…hiánya érződik minden pillanatban, gondolataim körülötte forognak, és csak remélni tudom hogy jól van és erősen viseli ezt a tragédiát.Én zenét hallgatok, nézek ki a fejemből, s minden apró neszre, kulcscsörgésre az ajtó előtt megrezzenek…de tudom hiába most.A telefon viszont folyamatosan mellettem, éjjel-nappal.Bármikor is szüksége lenne rám, elérhessen.Közben kedvenc együttesimtől pár kedvenc sor, ha már úgyis őket hallgatom;
“…Tudom most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog,
Én mégis így érzem
Egy dolgot el kell higgy nekem,
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz;
Nézz rám én itt vagyok
Mindig hogyha úgy akarod…”
“…Hívd el vidd el magaddal
Szeresd Őt,szeresd igazán
Mindennap jobban.
Védened kell Ő is törékeny,
Szelíden olyan szelíden
Hogy soha ne féljen…”
“…Érezd úgy hogy érezzem,
Ölelésed égessen…”
“…Megosztom Veled acélszívemet
A sors rendelte így,másképp nem lehet…”
Nem tudok miről értelmesen írni.Mára ennyi…jó éjszakát mindenkinek!
:(
2009 március 17. | Szerző: Blocho
Feketébe öltözött be a tavaszi táj,
Kit szeretünk mára már angyalok közt jár.
Felhők felett tölti el végtelen idejét,
Letekint e kicsiny Földre és lehajtja fejét.
Itt lent kellett hagynia akiket szeretett,
Mert felsőbb parancsra így rendeltetett.
Csak egy kérdés Uram; miért ily sietve?
Búcsúra se volt idő akiket illetne.
Igaz-e ha valaki épp távozik közülünk,
Azonnal egy új élettel “gazdagodik” Földünk?
Akárhogy is működjön e Világ körforgása,
Fájdalom lett most sok ember szívébe zárva.
Bánatos könnycseppek családja szemében,
Felesége fényképet tart remegő kezében.
Nagy fia és Kicsi lánya ölelik a vállát,
Mozogni látják a fényképen Édesapjuk ajkát.
Szája sarkán apró mosoly,gondolattal így üzen;
Ne sírjatok szeretteim,énem szívetekben pihen.
Találkozunk majdan egyszer s újra együtt lehetünk,
Egymás karját átkarolva felhők felett lebegünk!
Legördülő könnycsepp jelzi;
Által ért az üzenet.
Halkan egyszerre suttogják;
Szívünk Örökké szeret!
2009 március 14. | Szerző: Blocho
Reggel álmokból ébredve lassan kinyitod szemed,
Oldalt fordulsz s megkönnyebbülsz hogy Ő itt van Veled.
Napsugárnak fényes sávja beragyog az ablakon,
Álmaidnak netovábbja ébren melletted vagyon.
Óvatosan átölelve csókot lehelsz arcára,
Szíved belefeledkezik édes álmos hangjába.
Kávéfőző szörcsögő hangja vág a csendbe,
Forró nedű csörgedezik majdan szét a testbe.
Megindul a napi hajsza; pár nehéz munkaóra,
Délben futunk kicsit össze csakis egy pár szóra.
Késő esti műszak avagy hosszúra nyúlt délután,
Kapaszkodsz az éjsötétbe vágyakozón és sután.
Gyertyák gyúlnak késő éjjel mindenhol a szobában,
Csodálod a látványát a sejtető félhomályban.
Úgy érkezik el az éjjel ahogy a reggel elindult,
Álom-határ szűk mezsgyéjén szorosan odasimult.
Csodás álom jő az éjjel; lehunyt szemmel látható,
Minden látvány elhihető; másnap gondolkodtató.
Azt álmodod ébredezel;melletted a Boldogság,
Ezért folyik egybe mindig álom és a valóság.
…
2009 március 13. | Szerző: Blocho
Álmoknak világa; vágyálmok tárháza
Gondolatok kuszasága; érzelmek sokasága.
Merengőn távoli jövőbe nézve,
Vidám és bánatos könnyek között élve.
Naponta változó érzelmi hullámok,
Szívekbe markoló gondolat-foszlányok.
Kettesben eltöltött hosszú-hosszú órák,
Tekintetek szerelemnek sugarát szórják.
Vágyom a nyugodt együtt töltött percre,
Szó nélküli meghitt szoros ölelésre.
Hajózom az álmoknak mélységes tengerén,
Kinyitván szememet néha foszló remény.
Agyam kikapcsolva; a szívemmel élek,
Lehunyt szemmel magam előtt is csak Téged nézlek.
Megpróbálok észrevétlen Terólad álmodni,
Önmagadtól akard testem karoddal átfonni.
Ölelj át és ne engedj el,
Szoríts magadhoz erősen.
Álmok és a vágyak nélkül,
Az élet nem ér semmit sem…
Nevessünk együtt :)
2009 június 13. | Szerző: Blocho
1. A tehén
A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek
el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és
hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon.
Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk,
alulról meg ránk léphet.
2. A malac
A malac testének
szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén
esetében. A malacot azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik,
mert a malac egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A malac nem
szokott tehénre támadni.
3. A sündisznó
A sündisznó nem áll
másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra
és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá.
Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak.
4. A gólya
A
gólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül
piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a
kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül.
Az öreg gólyák lezuhannak.
5. A bálna
A bálna süket állat,
mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testű vízi lényeket. A bálna ezért
nem szeret senkit. Egyébként igen békés állat. Ha volna keze és lába,
könnyebben tudna úszni.
6. A zöld szemes ostoros
Az egyik
zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson
pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki
az ostor. A zöld szem meg adott volt.
7. A bogár
A bogár nem
egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De
mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg
megfagynak.
8. A mérges kígyó
A mérges kígyó nem is mérges,
csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába
nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja
azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó
nagyot.
9. A sárkány
A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt
testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek
testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig
egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem
egy őstől származik.
1O. A majom
A majom és az ember között
sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek
földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom
azonban különbözik is az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem
csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra
vonatkozik.
11. A kolbász
Nem tévedés. A kolbász is egy
állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag
nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen
megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat
nem mozog.
12. A galamb
A galamb nagyon értékes állat.
Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem
énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni.
13. A kétpúpos teve
A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót.
14. A zsiráf
A
zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni
magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a
hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért
szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját).
15. A róka
A
róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO
méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a
ravaszságát.
16. Az elefánt
Az elefántok, ha arra kerülne
sor, hogy dolgozniuk kellene, biztosan kihalnának. Egyébként meg nem.
És nem azért kicsi a farkuk, hogy meg tudjanak fordulni a
telefonfülkében, hanem mert nagyon magasan van és kicsinek látjuk. Az
elefánt sem szimmetrikus oldalról.
Oldal ajánlása emailben
X