2009 március 14. | Szerző: Blocho |

 Reggel álmokból ébredve lassan kinyitod szemed,
Oldalt fordulsz s megkönnyebbülsz hogy Ő itt van Veled.
Napsugárnak fényes sávja beragyog az ablakon,
Álmaidnak netovábbja ébren melletted vagyon.

Óvatosan átölelve csókot lehelsz arcára,
Szíved belefeledkezik édes álmos hangjába.
Kávéfőző szörcsögő hangja vág a csendbe,
Forró nedű csörgedezik majdan szét a testbe.

Megindul a napi hajsza; pár nehéz munkaóra,
Délben futunk kicsit össze csakis egy pár szóra.
Késő esti műszak avagy hosszúra nyúlt délután,
Kapaszkodsz az éjsötétbe vágyakozón és sután.

Gyertyák gyúlnak késő éjjel mindenhol a szobában,
Csodálod a látványát a sejtető félhomályban.
Úgy érkezik el az éjjel ahogy a reggel elindult,
Álom-határ szűk mezsgyéjén szorosan odasimult.

Csodás álom jő az éjjel; lehunyt szemmel látható,
Minden látvány elhihető; másnap gondolkodtató.
Azt álmodod ébredezel;melletted a Boldogság,
Ezért folyik egybe mindig álom és a valóság.