Versek…

2008 november 21. | Szerző: Blocho |

 Magas hegyen egy apro to,
Lelegzetet elallito.
Tobol csurgo hegyi patak,
Nagyvilagra kicsi ablak

Hegyoldalon lecsorgedez
a Kispatak csendesen,
Erdon at a magas fak kozt
kis medreben lelkesen.

Kanyargos a patak utja
tiszta vize csendben csorog,
Utkozben a fuves parton
kicsiny bokrocska acsorog.

Valamikor reges-regen
apro madar szallott erre
Magot hozott pici szarnyan,
elszorta itt lett egy cserje.
Taplalekot patak sodor,
kifejlodott;lett szep bokor.

Kicsiny patak nem messze all
a keskeny patak partjatol,
Figyeli a sodras mentet
s mindig csak Ra gondol.

Sotet felhok gyulekeznek
fenn a hegyek felett,
Kicsi bokor feszulten var
s az eso megeredt.

Megnyilt mar az eg alja
hizlalja a tavat,
De nem fogadja be a medre
felduzzadt a Kicsi patak.

Sebesen hompolyog
vadul es dalolva,
A szuk medret vad
habjaval karmolva.

Ezt varja minden nap
a picike bokor,
Mert patakjanak vad marasa
a toveig hatol.

Most boldogan nezegeti
a tengerkek eget,
Mintha azt mondana;
a Kispatak szeret!

Kividult az ido
eltunnek a felhok,
A bokrocska kedve
ismet picit megnott.

Csendes napok jonnek
tudja o ezt jol,
Lombos agaival
a Patak fole hajol.

Nyujtozkodik vigan
nem torodve vele,
Hogy a patak nem erinti
keskeny most a medre.

Kicsi hegyi patak
csorgedezik lassan,
Esore var O is;
hegyek kozt magasan.

A Kispatak is varja
hogy olelhesse vegre,
Csobogas kozt vagyakozva
tekint fel az egre.

Megszerette a kis bokrot
vegtelen utjai soran,
Mindegy mikor duzzad a to
keson-e vagy koran.

Ha vadul mardossa
medrenek partjat,
Atoleli habjaival
kicsiny bokra agat.

Hacsak nehanapjan
fonodnak is ossze,
Ugyis tudjak mindketten
egyszer s mindorokre.

Hisz a hegyi patak
ott folyik majd mindig,
Kicsi bokrocskaja
oleli mig kerik.

Azert sotet neha az eg
a nagy hegyek felett,
Hogy segitsek e furcsa parost;
egymassal legyenek!

————————————————————————–

Csillagokkal telitett az augusztusi
egbolt,
Masfel honap mult el,nem is olyan
reg volt.

Beleneztem egy szep szomoru
szemparba,
Hodfenyes ejszakan az interneten
jarva.

Hosszuak az ejszakak rovidek a
nappalok,
Azota a Fold kereken a legboldogabb
en vagyok.

Gondolatok,erzesek es nagyszabasu
tervek,
Vannak olyanok is kik csak almodozni
mernek.

Ami nekunk jutott nem csak alom
szivem,
Nem allithat meg most minket mar
senki sem.

Elindulunk ketten az almok
tengeren,
Holdfeny alatt setalgatunk csakis ketten
Te meg en.

Osszebujunk szorosan egymas mellett
lepdelve,
Futyulunk a nagy Vilagra,ez az Elet
rendje.

Hegyvideken kapaszkodunk fel a csucsok
fele,
Hegyi patak csobogasa lesz nekunk a
zene.

Telnek a napok es repulnek a
percek,
Minden nappal kozelebb az alomszeru
tervek.

Szemeinket lehunyva almodoztunk
rola,
Mikor jon el vegre most mar a varva vart
ora.

Egy gondolat ket test,hasonlatos
lelek,
S az almunk valos lesz majd,ez a
kozos elet!

———————————————————

Leszallt az ejjel s eltunt a feny
Maganyosan ulve csak vartalak en.
Teltek a percek s multak az orak
Eszembe jutottak szebbnel-szebb odak.

Vartam hogy lathassam tengerzold szemedet
Mosolyod atjarja legbelsobb enemet.
Nem jon az alom meg hiaba varom
A Hercegnom alszik hetedhet hataron.

Tul a tengereken,altal Europan
Azt almodom indulok tobbe nem varok mar.
Magas hegyek kozott kanyargos utakon
Kergetem almaim,meg most nem nyughatom.

Hianyzol Kedvesem nem tehetek rola
Ne tegy szemrehanyast e kimondott szora.
Nem tudom mit erzek talan nem is fontos,
Kicsit szomoru a hangulatom most.

Gondolhatom vajh hogy lehetnel az enyem
Vagy ez hiu abrand s csak balga remeny?
Rimekkel probalom leirni mit szeretnek,
Erzeseim tovaszallnak mint apro szines lepkek.

Vagyom egy szavadra,apro erintesre
Finom mozdulatra,apro olelesre.
Vajon erezhetem egyszer ezt valaha?…
Te is igy szeretned,Draga Kicsi ……..?

Ezernyi gondolat jar most a fejemben,
Nem sikerul mindet papirra vetnem.
Remelem mikor e sorokat olvasod
Sikerul szebbe tennem veleuk a Napod!

——————————————————————–

Mint a sebes folyo melyben pisztrangok usznak
Mint a magas hegycsucs melyrol patakok folynak
Mint tengerek vizeben a delfinek tanca
Ugy elek boldogan bajos arcat latva.

Mint medvek a barlangban teli almot alva
Mint erdei allatok a bokrok ala bujva
Mint nyilo rozsaszirom a tavaszi szelben
Oly boldog vagyok ha Ra gondolok eppen.

Csillogo szemekkel tekintesz a tajra
Vagyak tengeren az almaidban jarva
Magaddal viszel s kezen fogva vezetsz
Tekinteted elarulja hogy mennyire szeretsz.

Nyari ejszakan a vilagito csillagok
Felhotlen ejjelen mikor a Hold fent ragyog
Odabujok Hozzad s magam mellett tudlak
Elmennek a felhok s fenyes ejjelt hoznak.

Kicsiny varoska csendes kis zugaban
Egymas mellett ulve csendes felhomalyban
Atolel a karom tobbe el nem enged
Hogy elsodorjon mellollem az Elet;ne engedd!

————————————————————-

Csendes nyari eso kopog
szeliden az ablakon,
Halk szuszogas hallatszik
mogottem a pamlagon.

Alszik a Hercegno,s sok
szepet almodik,
Rapillantva latom arcat
mely mosolyra huzodik.

Merre jarhat vajh most O az
almok tengeren,
Lat-e vajon oly sok szepet
amit latok en?

Edes ajka kisse nyitva
halk a forro szuszogasa,
Oly edesen lelegzik mint
hegyi szellonek fujasa.

Szempillaja meg-meg rebben
mint erdoben a vadak
Ha hivatlan s ovatlan vendeg
avar-lomb kozt halad.

Husen csorgo hegyi patak
s illatos cserjek,
Magas hegynek oldalaban
jatszadozo zergek.

Millionyi piciny allat
tolti be a tajat,
Csokot adok Kedvesemnek,hogy
szep jo ejszakat kivanjak.

———————————————————

Szürke felhök úsznak fent
magasan az égen
Sütött a nap önfeledten
nem is olyan régen.

Vidámsággal töltötte be a mezök
s erdök mélyét
átengedték az öreg fenyök
a napsugár fényét.

Kicsi Tücsök ciripel
vidám dallamot játszik
Erdö mezö állatai
mind vidámnak látszik.

Miért ne lennének boldogok
hisz gyönyörü az élet,
Mint kisállatok a nap sugarát,
úgy szeretlek Téged!

—————————————————————-

Erzeki az olelese,teljesen felkavar;
Csukott szemmel is latom s erzem hogy mit akar.
Barsonyos hangjan fulembe sug szavakat,
Valaszolnek neki,de a hangom elakad.

Erintese nyoman a hatam is borsodzik,
Mozdulnek;de minden izmom osszeomlik.
Elfog a gyengeseg ha ramtekint szemevel,
Csakis azt akarom oleljen ket kezzel.

Olelje at testem mind a ket karjaval,
Viditson fel engem is edes mosolyaval.
Csillogo szemeivel tekintsen az egre,
Keresse a csillagot mely fent ragyog erte.

————————————————————

Egy erzes mely atfutott sebesen lelkemen,
Erintesek vihara korbacsolt a testemen.
Megremegett karom s elcsuklott a hangom,
Tudatat szelsebesen kellett megragadnom.

Gyokerek huzodnak melyen a fold alatt,
Ureges reszek merre vakond haladt.
Lelkem viharaban is tatonganak resek,
Melyek betoltesere apro szelek keszek.

Boldogsag vere aramlik duzzado ereimben,
Apro tuz csillogasa szomoru szemimben.
Tengerek vizet is korbacsolja a szel,
Maganyosan arra varok barcsak velem lennel.

Szotlan a szoba de suttognak a falak,
Kattog az ora ahogy az ido halad.
Megzizzen a level kint az eji fakon,
Mulnak a percek s uzeneted varom.

Par ora is oly sok e rovid eletben,
Mit nelkuled kell ma is ujra elviselnem.
Hold ragyog az egen eltunnek a fellegek,
Edes csokod nyoman a lelkem is megremeg!

————————————————————-

Elmulik az ejjel,mosodnak az almok,
Felig lehunyt szemmel a csodara varok.
Kepzeletem szarnyalt,oly sok szepet lattam,
Meseszeru erzes volt amit kivantam.

Par honapos alom,keseru ebredes;
Maradnak az emlekek?Nem is oly keves.
Csukodna le szemem minden pillanatban,
Nem lehet;az almok helye nem itt van.

Fergeteges ejszakak es atnevetett nappalok,
Lepesunkre vigyaznak a mosolygo angyalok.
A jovobe tekintve kivancsian varom;
Kesredes ebredes,vagy folytatodo szep alom?!

——————————————————–

Tengerparti napfény;álmok s kósza vágyak,
Behunyom a szemem s egyfolytában várlak.
Reményekkel teli újrakezdett élet,
Elindultam rajta,néha kicsit félek.

Félek hogy az álmok s vágyak összedölnek,
A vakitó nap elé sötét felhök jönnek.
Félek hogy egyszer hirtelen ébredek,
Elszállnak az álmok s anélkül létezek.

Boldogságot hozol szürke napjaimba,
Lent a parton sétálva zárlak karjaimba.
Megsimitom hajad,nézem gyémánt szemed
Vigyázok én Terád,fogom puha kezed.

Bársonyos hangodon hozzám szólsz s figyelek,
Iszom minden szavad mint ártatlan kisgyerek.
Bájos angyali arcodon mosolyodat nézem,
Csillogo ajkad édes izét a magamén érzem.

Este összebújva egymáshoz simulva,
Plédek és takarók fejünkig húzva,
Felteszel egy kérdést s vársz öszinte választ;
Szeretlek Kedvesem,szivem Téged választ!

—————————————————————–

Fekszem az ágyon es hallgatom a csendet,
Szivemben s lelkemben teszek most rendet.
Mellettem fekszik kit szeretek s szeret,
O ad napjaimnak mélységes értelmet.

Egyik nap a másik után;az órák csak múlnak,
Fülembe ajkai halk szavakat súgnak.
Szeme ragyogása tölti be a szobát,
Mellembújik este;karja testem öleli át.

Szorosan simulva börünk egymáshoz ér,
Megszünik számunkra az idö és a tér.
Nem zárjuk ketrecbe testünkben a vágyat,
Eltünik a külvilág s minden egyéb várhat.

Halk sóhaja nyomán remegnek a falak,
Bársonyos bören csókok útja halad.
Minden másodpercben vágyunk fokozódik,
…végül megpihenve testünk összefonódik.

Fekszem az ágyon s hallom szuszogasát,
Ahogy megpihenve álmodja a vágyát.
Csillogó szemeire hullik könnyü álom,
Odabújok hozzá s karjaimba zárom.

——————————————————-

Lenyugszik az aranylo nap
S kihunynak a fenyek,
Elfeledett gondolatok
Hanyatlo remenyek.

Meg at-attor par napsugar
A komor felhok alatt,
De a napnak ragyogasa
Mar maskorra marad.

Elcsendesul minden
Nesztelen az ejjel,
Fenyben uszo almok
Foszlanak szejjel.

Koszan buvo napsugar
Sem kapaszkodik makacsul,
Hisz O tudja;nemsokara
Keleten majd langragyul.

Lennek vidam napsugar
Mely bizakodva bukik le,
Hogy masnapra kitisztul minden
S nem marad csak en es Te!

—————————————————–

Uj nap jö s megvirrad
Felbukkan a napsugár,
Mosolygós a reggel
Felépül a kártyavár.

Egyedül kell töltenem
A nap elsö óráit,
Szivrepesve várom már
Amikor majd beállit.

Megcsörren a kulcs a zárban
Kinyilik az ajtóm,
Vágyakozva fordulok meg
S fejem odahajtom.

Pár óra most csak a miénk
Senki sincs az útban,
Éreztem gyengéd ölelését
Mikor hozzábújtam.

Egymás mellett lépdelve
A nagyvárosnak útjain,
Kezünk is néha összeér
Játszunk szivünk húrjain.

Minden vele töltött percet
Ajándékként élek át,
Akkor mikor mellettem van
Hallgatom szíve szavát.

—————————————————–

Felhös öszi égbolton
Felbukkanó fények,
Szivek mélyén meglapuló
Csalfa vad remények.

Érdes szikla magas bércek,
Hegy szivéböl lopott ércek
Zordon fenyörengeteg
Ki átérzi ezt;elmereng.

Bokor alján vihar után
Remeg még a kicsi nyúl
Apró parázs a sziv mélyén
Várja;egyszer lángra gyúl.

Gondokkal szött gondolatok
Rosszkor kimondott mondatok
Fájó bántó hideg szavak
Szivekben egy tüske marad.

Fagyosan szól a lelkiismeret;
Ha igazán szereted,bántanod nem lehet!
Két karoddal öleld inkább s adj neki támaszt,
Ne várj minden kérdésedre azonnali választ.

Bocsásd meg ha szóval,tettel
Bárhogy is bántottalak,
Lelkem mélyén tenger szélén
Csakis Téged vártalak.

Boldogan eltöltött csodálatos órak
S átnevetett percek,
Oly szivesen lennék e való világban
A mesebeli herceg.

———————————————–

Szemben uveg ablakokon
Beszurodnek a fenyek
Nincs ra szo mely kifejezne
Hogy szeretlek Teged.

Mennyit szamit olelesed,
S gyenged simitasod,
Ajkad szegleteben bujo
Edes mosolygasod.

Minden egyes kedves szavad
Lagyan csengo dallam,
Engedd hogy a szived szavat
Mindorokke halljam.

————————————–

Nem nekem dalol a kicsiny madar,
Nem nekem ragyog az egi napsugar.
Esoaztatta mezon buszke naiv fuszal,
Erdonek a surujeben kis ozgida koszal.

Fenylo napsutes…;
S fel-fel tuno alom
Keresem a helyem;
Sokszor nem talalom.

Akkor nyugszik meg a szivem
Ha karodban tartasz,
Almok zugo tengereben
Ket valladon altatsz.

—————————————————-

Késő este amikor lehunyom szememet
Gondolataimban mosolyod édesen rám nevet.
Lassan múlnak nélküled a mindennapos percek,
Ölelésem nyomán csak kispárnám serceg.

Tudod miért jönnek fel éjjel a csillagok?
Mert gyönyörű szemed akkor épp nem ragyog.
Tudod miért bukkan fel nappal a vidám nap?
Kíséri életed,azt gondolja gyönyörű virág vagy!

Nem találom helyem üres az életem,
Szükségem van Rád,melletted létezem.
Hiányzol nagyon s egyedül vagyok,
Tudnod kell gondolatban mindig Veled vagyok!

———————————————————