Mindennapok

2008 december 16. | Szerző: Blocho |

  Elmúltam 30. Nem most,de nem is olyan régen.Pár éve megváltozott az életem.Először csak lassan,észrevétlenül;de annál határozottabban.
 Elvesztettem a munkahelyem.Ez sokaknak nem ismeretlen,mással is megesett már.Egyetlen reményem- több hónapos sikertelen munkahely keresés után- a külföldi munkavállalás volt.Jó ideje kint vagyok már.Nem is igazán vágyom haza.De nem ez a történet lényege; ez csak apró adalék.
 Voltak unalmas napjaim amikor nem tudtam mit kezdeni magammal.A mai modern világban szinte természetes hogy az internethez “menekültem”.S megismerkedtem Vele!
-Ehh…a szokásos csöpögős sztori,igaz?
 Korántsem…csak úgy hangzik az eleje 😉
 Ismeretségünk hónapokon keresztül az internetre korlátozódott.Nap mint nap beszélgettünk egymással,szó sem volt érzelmekről.Nem is lehetett; mindketten kapcsolatban éltünk (ezek “minősége” lényegtelen),s ráadásul személyesen nem is találkoztunk.Ennek ellenére a Világot is átszelő érzelmekkel teli nagyon mély Barátság alakult ki közöttünk.Nemsokára eljött az idő hogy személyesen is megismerjük egymást.Megismerjük?Hmm…jópár “lépést” kihagytunk.Idén januárban összeköltöztünk- kijött Ő is.2 személyes találkozás után (mondhatnám hogy kényszerűségből,de nem lenne igaz) közös szobában talált ránk az első reggel.Neeeem…nem úgy 🙂
 Teltek a hónapok.Csodaszép baráti érzelmekkel,s sokszor kicsit többel; a testiség s érzékiség kusza világában.Elkerülhetetlen volt ami történt; beleszerettem.A mai napig nem tudom pontosan mikor volt az igazi fordulópont,s mikor éreztem igazán először úgy hogy Ő az akire szükségem van.
 Ezen érzésemet Ő nem viszonozza.Legalábbis nem ilyen mértékben.Szeret a maga módján; sokszor egymáshoz bújunk s pusztán egy ölelés vagy simítás révén a tudtára adjuk a másiknak hogy nagyon jó vele.Azóta is együtt vagyunk,együtt élünk.Persze egy ilyesfajta szeret- nem szeret kapcsolat lemondásokkal is jár.Ha összezördülünk,mindig erre vezethető vissza.Szükségem van rá hogy hozzá bújjak,érezzem hogy mellettem van s ne csak lássam.Ő pedig néha azt szeretné ha egy picit “békén hagynám” 🙂 Igyekszem megtanulni kezelni a helyzetet,de elég nehéz.Örülök hogy angyalian türelmes tud velem lenni néha…
 Az igazi “történet” majd innen indul.Próbálom rendszeresen kiírni magamból a mindennapjaimat,ezáltal is közelebb kerülve ahhoz hogy átgondoljam mi is történt,jól tettem-e amit tettem…s talán én magam is tanulok egy-egy apró hibából,újraolvasván azt.
 Dolgozunk mindketten.Bár egy s ugyanazon munkahelyen vagyunk,más beosztásban s ezáltal más munkaidő beosztással.Éjszaka viszont egymás mellett,néha egymás karjaiban alszunk el.Most épp abban a szakaszban járunk,amikor Ő is szükségét érzi hogy mellette legyek.Persze hogy ez a kedvenc időszakom :)…s nem azért mert ilyenkor gyakran fergeteges,soha át nem élt szeretkezéssel tesszük “felejthetetlenné” egy-egy napunkat.Sokkal fontosabb hogy ilyenkor érzem hogy mellettem van.Ha ellép mellettem egy apró simogatása is nagyon jól esik.Bársonyos hangjával el tud varázsolni.Munkába indulván édes ajkával adott finom puha csókja szépp teszi az egész napomat.
 Így indult a tegnap reggel is;bár a dél közelebb volt az ébredés időpontjához 😉
 Felébredtem, Ő már ébren volt.Az ablak előtt állt,kócos haja vidámmá tette egyébként is mosolyós arcát,s telefonálni készült; rámnézett s bájosan jó reggelt kívánt.Miközben telefonált,ellenállhatatlan kérésének áldozva kávét főzni indultam.Kinyújtotta a karját s magához húzott- szorosan átölelt.Ilyen kellemesen nekiindulván a napnak,jóleső érzés fogott el.Miután befejezte a beszélgetést hozzám lépett.A széken ülve átöleltem a derekát s magamhoz húztam,hogy a szokásos “ölelés-apró puszi” kombinációt vigyem véghez.Nem sikerült; a combomra ült s a nyakamba fúrta a fejét.Átölelt s apró csókot lehelt a nyakamba.Minden porcikám beleremegett.Imádom mior bársonyos bőrét a magamén érezhetem,lehellete pedig a nyakszirtemen s a füleim tövében érződik.Kora délután egy finom masszázs is terítékre került.Nálunk elég gyakori “vendég” a masszázs…igaz akit masszíroznak az nem én vagyok 🙂 Viszont én élvezettel masszírozom…a vállait,a nyakát s a hátát,a formás fenekét.A combjai a vádlija vagy épp a talpai is megkapják persze ugyanezt a kényeztetést.
 Délután ott kellett Őt hagynom.Munkába kellett mennem s késő estig nem is láthattam.Talán így jobb is; talán elegendő számára ez a 8-9 órányi “magány” amit nélkülem tölt,s örömmel bújik majd hozzám ha újra mellette vagyok.
 A műszakom egyébként dögunalom volt.Vendég szinte sehol,így sok tennivaló nem akadt.Mikor végeztem,már türelmetlenül tartottam Hozzá…jó volt újra látni,újra magamhoz ölelni,s érezni ajka és ízét.Későn aludtunk el.Beszélgettünk s nevetgéltünk…hogy később a karjaival átölelve találjon rám a mély álom.
 Ma reggel dolgozni indultam.Ő még aludt,illetve félálomban köszöntem el Tőle.A mai rövid 4 órás műszak alatt sem volt sok tennivaló.Inkább csak az előkészületek s a takarítás…mert ugye ha nincs munka,akkor is lehet valamit találni 🙂 Délután csavarogni indultunk.Volt pár óra szabad időm az esti műszak kezdéséig.Egy kis karácsonyi bevásárlás,kis autókázás; hogy addig se legyünk itthon.Gazdagodtunk is egy vadiúj presszó kávé főzővel.Holnap reggel ki kell próbálnom…talán sikerül ágyba vinnem a kávét; feltéve ha én leszek a gyorsabb. 😉