Tél

2008 december 16. | Szerző: Blocho |

 Vízcsapp-cseppes ablakon át rámköszönt a reggel,
Odalépek s kitekintek rajta álmos szemmel.
Deresek a fák és minden apró bokor,
Fülelek de hiába;némaság s csend honol.

Nem szűrődik napsugár át a borult égen,
Nem meglepő dolog ez ilyentájban télen.
Nem ébredünk madárdalra,édes csicsergésre,
Hallgataggá tesz az idő fagyos ölelése.

Távolban a hegycsúcson dús hóréteg látszik,
Deres fának sűrű lombján apró mókus mászik.
Csendes erdő fagyos földjét avarfelhő fedi,
Őzsuta most lépéseit óvatosan teszi.

Akármerre tekinthetünk;nyugodt s békés a vidék,
Téli idő lelassítja mindannyiunk életét.
Egy dolog mi változatlan évszaktól függetlenül,
Szeretni és tisztelni ki szívünkben van legbelül.