Szomorú éjjel…

2008 december 26. | Szerző: Blocho |

 Karácsony.Normális esetben ilyenkor minden szép s minden jó.Azt gondoltam nálunk is minden rendben van,vidáman töltöttük a szentestét s vidám volt a tegnapi nap is.Egészen késő éjszakáig…
 Mikor végeztem a munkával s megérkeztem semmi nyoma nem volt hogy bármilyen probléma vagy gond aggasztaná Őt.Vidám volt,mosolygós.Odabújt hozzám,átölelt…egyszóval rendben levőnek tűnt minden.
 Éjszaka mikor lefeküdtünk,kicsit beszélgettünk…meséltem mik történtek a nap folyamán.Odabújtam Hozzá,fogta a kezem.Félreérthetetlen hangot hallottam…éreztem,tudtam hogy sír.Mikor rákérdeztem mondta hogy nem is.Ekkor még ennyiben maradt.Percekkel később viszont már tényleg észrevehető volt,s felesleges is lett volna tagadnia.Kérdezgettem szép szóval mi a baj…aztán már szinte könyörögtem neki,hosszú perceken keresztül.A “legkézenfoghatóbb” válasz az volt hogy én is tudom mi a baj…igazából gőzöm sincs.Nem tudom mi hozta ki belőle a szomorúságot,miért tört el a mécses.Ötletem persze lenne több is…de nem lehetek bizonyos egyikben sem,s Tőle szeretném,szerettem volna hallani.Mikor felült az ágyon,odahúzódtam mellé s átöleltem,kiadhassa magából amit ki akar.Először egy pillanatra hozzám bújt majd eltolt magától.Utána nem kérdeztem már meg mi bántja.Behúzódtam az ágy fal melletti szegletébe,s csak vártam.Vártam hogy megnyugodjon,s megossza velem azt ami bántja.Nem történt meg…még most sem tudom mi a gond.Egymástól távol,az ágy két szélén aludtunk el.Szerencsére nagyon ritka az ilyen éjszaka,de az ilyen elalvást szívből utálom.Nem értem miért nem mondja/mondta el mi bántja,nem tudom miért viselkedik most így.
 Mindig mindent megosztottunk egymással.Már nem élvezem a bizalmát?Elképzelhető hogy nem tudok segíteni abban ami bántja,de itt vagyok mellette.Már nem tudnék erőt önteni belé?Ha engem szomorúnak vagy vidámnak lát minden alkalommal kihúzza belőlem mi történt.Nekem hosszú-hosszú percek szép kérése és könyörgése is kevés volt ahhoz hogy a gondolatait megossza velem. 🙁 Nem tudom hogy emlékek gyötrik,vagy én tettem bármi rosszat.Ez a bizonytalanság elviselhetetlen.Ilyenkor feleslegesnek érzem magam,s azt hogy nincs szüksége rám.Én fogom fel rosszul a dolgokat?Nem tudom,nem tudom,nem tudom…. :(((