Álom

2008 december 17. | Szerző: Blocho

 Álmomban láttam már
ahogy magadhoz szorítasz,
Két karodban átölelve
hűs lepelként borítasz.

Sétálunk a tenger partján
bámulva a habokat,
Önfeledten s számolatlan
élvezzük a napokat.

Sűrű erdő ösvényein
kergetőzünk vidáman,
Csak a tiszta boldogságot
keressük a világban.

Kézen fogva kapaszkodunk
magas bércek csúcsára,
Rálépünk az érzelmeknek
kitaposott útjára.

Eső után gyöngyszivárvány
tölti be a kék eget,
Így csalván a szívekbe is
varázslatos fényeket.

Nem is sejtjük mily közeli
az álom és a valóság,
Érintések s szavak nyomán
ránkteleplő boldogság.

Lábainknál csörgedez
a hegyi patak csendesen,
Csobogása magával húz
lelket nyugtat kedvesen.

Még mindig látom álmaimban
gyémántként csillogó szemed,
Ébredvén itt vagy mellettem
halkan suttogom neved.

Eszembe jut minden álom;
apró csókkal keltelek,
Rám pillantasz ébredésből
bájos arcod rám nevet.

Megkérdezem mit álmodtál
lelked merre lebegett,
Annyit mondsz félálomban;
szivárványt tenger felett!

Tél

2008 december 16. | Szerző: Blocho

 Vízcsapp-cseppes ablakon át rámköszönt a reggel,
Odalépek s kitekintek rajta álmos szemmel.
Deresek a fák és minden apró bokor,
Fülelek de hiába;némaság s csend honol.

Nem szűrődik napsugár át a borult égen,
Nem meglepő dolog ez ilyentájban télen.
Nem ébredünk madárdalra,édes csicsergésre,
Hallgataggá tesz az idő fagyos ölelése.

Távolban a hegycsúcson dús hóréteg látszik,
Deres fának sűrű lombján apró mókus mászik.
Csendes erdő fagyos földjét avarfelhő fedi,
Őzsuta most lépéseit óvatosan teszi.

Akármerre tekinthetünk;nyugodt s békés a vidék,
Téli idő lelassítja mindannyiunk életét.
Egy dolog mi változatlan évszaktól függetlenül,
Szeretni és tisztelni ki szívünkben van legbelül.

2008 december 16. | Szerző: Blocho

  Új nap s új reggel virradt fel.A reggeli ébresztő a mobiltelefon dallama volt,mely emlékeim szerint álommentes éjszakából ébresztett.Kinyújtózva a fal felé fordultam,s pár másodperccel ezután megéreztem lágy kezét amint a hátamon végigsimít.Ébrednem kellett; hisz beígértem a kávét is 🙂 A barátnőjével ma egy vásárlással egybekötött kirándulást terveztek egy nem túl távoli városban,de nekem is ébredeznem kellett hisz megígértem hogy leviszem őket a vonathoz.
 Félálomban kávé,cigi-a szokásos reggeli szertartás.Fél 10 környékén elindultunk s levittem őket az állomásra.Aranyosak voltak ahogy a bejáratnál (naná hogy összebeszéltek) megfordultak,s búcsút intettek.
 Irány a központ.Igazán sok elintéznivalóm nem volt,apró banki dolog meg  a karácsonyi képeslapok postára adása.Hazafelé jövet még megálltam az állomáson pár percre,de Kedvesem szavai gyors távozásra késztettek.Merthogy az olyan “ciki” hogy ott vagyok,s várom hogy elmenjenek :PP Hazaérvén a szoba “leharcolt” állapotban volt.Ráfért az a kis takarítgatás meg rendrakás…persze nem valami nagy volumenű kupira kell gondolni,csak este kinek van kedve mindent összepakolni maga után,mikor reggel is meg lehet tenni 😉 Ezután a szokásos; leültem a gép elé,átböngésztem a leveleimet (illetve azok hiányát),majd gondoltam írok ide is pár sort.
 Délután ismét meló.Kevés a vendég,nem lesz megerőltető műszak,de így is a kora éjszakába nyúlik majd mire végzek.Még 2 nap meló…a péntek-szombat szabad.Ő is szabad lesz pénteken…de jóóóó.Terveztünk egy kis kirándulást,nagyon várom.Csak még a mai napon kell túllennem.Várom majd az estét,amikor teli élményekkel megérkezik,én is végzek a melóval,s hallgathatom imádott hangján a napi élménybeszámolót.Ilyenkor jó hallgatni,s nagyokat nevetni a nappal történt dolgokon.Tuti lesz ilyen; ha ők ketten elindulnak valahova…aranyosabbnál-aranyosabb történetekkel lesz teli a nap.Nah és az sem mellékes hogy magamhoz ölelhetem az egész napi “nélkülözés” után 😉

Mindennapok

2008 december 16. | Szerző: Blocho

  Elmúltam 30. Nem most,de nem is olyan régen.Pár éve megváltozott az életem.Először csak lassan,észrevétlenül;de annál határozottabban.
 Elvesztettem a munkahelyem.Ez sokaknak nem ismeretlen,mással is megesett már.Egyetlen reményem- több hónapos sikertelen munkahely keresés után- a külföldi munkavállalás volt.Jó ideje kint vagyok már.Nem is igazán vágyom haza.De nem ez a történet lényege; ez csak apró adalék.
 Voltak unalmas napjaim amikor nem tudtam mit kezdeni magammal.A mai modern világban szinte természetes hogy az internethez “menekültem”.S megismerkedtem Vele!
-Ehh…a szokásos csöpögős sztori,igaz?
 Korántsem…csak úgy hangzik az eleje 😉
 Ismeretségünk hónapokon keresztül az internetre korlátozódott.Nap mint nap beszélgettünk egymással,szó sem volt érzelmekről.Nem is lehetett; mindketten kapcsolatban éltünk (ezek “minősége” lényegtelen),s ráadásul személyesen nem is találkoztunk.Ennek ellenére a Világot is átszelő érzelmekkel teli nagyon mély Barátság alakult ki közöttünk.Nemsokára eljött az idő hogy személyesen is megismerjük egymást.Megismerjük?Hmm…jópár “lépést” kihagytunk.Idén januárban összeköltöztünk- kijött Ő is.2 személyes találkozás után (mondhatnám hogy kényszerűségből,de nem lenne igaz) közös szobában talált ránk az első reggel.Neeeem…nem úgy 🙂
 Teltek a hónapok.Csodaszép baráti érzelmekkel,s sokszor kicsit többel; a testiség s érzékiség kusza világában.Elkerülhetetlen volt ami történt; beleszerettem.A mai napig nem tudom pontosan mikor volt az igazi fordulópont,s mikor éreztem igazán először úgy hogy Ő az akire szükségem van.
 Ezen érzésemet Ő nem viszonozza.Legalábbis nem ilyen mértékben.Szeret a maga módján; sokszor egymáshoz bújunk s pusztán egy ölelés vagy simítás révén a tudtára adjuk a másiknak hogy nagyon jó vele.Azóta is együtt vagyunk,együtt élünk.Persze egy ilyesfajta szeret- nem szeret kapcsolat lemondásokkal is jár.Ha összezördülünk,mindig erre vezethető vissza.Szükségem van rá hogy hozzá bújjak,érezzem hogy mellettem van s ne csak lássam.Ő pedig néha azt szeretné ha egy picit “békén hagynám” 🙂 Igyekszem megtanulni kezelni a helyzetet,de elég nehéz.Örülök hogy angyalian türelmes tud velem lenni néha…
 Az igazi “történet” majd innen indul.Próbálom rendszeresen kiírni magamból a mindennapjaimat,ezáltal is közelebb kerülve ahhoz hogy átgondoljam mi is történt,jól tettem-e amit tettem…s talán én magam is tanulok egy-egy apró hibából,újraolvasván azt.
 Dolgozunk mindketten.Bár egy s ugyanazon munkahelyen vagyunk,más beosztásban s ezáltal más munkaidő beosztással.Éjszaka viszont egymás mellett,néha egymás karjaiban alszunk el.Most épp abban a szakaszban járunk,amikor Ő is szükségét érzi hogy mellette legyek.Persze hogy ez a kedvenc időszakom :)…s nem azért mert ilyenkor gyakran fergeteges,soha át nem élt szeretkezéssel tesszük “felejthetetlenné” egy-egy napunkat.Sokkal fontosabb hogy ilyenkor érzem hogy mellettem van.Ha ellép mellettem egy apró simogatása is nagyon jól esik.Bársonyos hangjával el tud varázsolni.Munkába indulván édes ajkával adott finom puha csókja szépp teszi az egész napomat.
 Így indult a tegnap reggel is;bár a dél közelebb volt az ébredés időpontjához 😉
 Felébredtem, Ő már ébren volt.Az ablak előtt állt,kócos haja vidámmá tette egyébként is mosolyós arcát,s telefonálni készült; rámnézett s bájosan jó reggelt kívánt.Miközben telefonált,ellenállhatatlan kérésének áldozva kávét főzni indultam.Kinyújtotta a karját s magához húzott- szorosan átölelt.Ilyen kellemesen nekiindulván a napnak,jóleső érzés fogott el.Miután befejezte a beszélgetést hozzám lépett.A széken ülve átöleltem a derekát s magamhoz húztam,hogy a szokásos “ölelés-apró puszi” kombinációt vigyem véghez.Nem sikerült; a combomra ült s a nyakamba fúrta a fejét.Átölelt s apró csókot lehelt a nyakamba.Minden porcikám beleremegett.Imádom mior bársonyos bőrét a magamén érezhetem,lehellete pedig a nyakszirtemen s a füleim tövében érződik.Kora délután egy finom masszázs is terítékre került.Nálunk elég gyakori “vendég” a masszázs…igaz akit masszíroznak az nem én vagyok 🙂 Viszont én élvezettel masszírozom…a vállait,a nyakát s a hátát,a formás fenekét.A combjai a vádlija vagy épp a talpai is megkapják persze ugyanezt a kényeztetést.
 Délután ott kellett Őt hagynom.Munkába kellett mennem s késő estig nem is láthattam.Talán így jobb is; talán elegendő számára ez a 8-9 órányi “magány” amit nélkülem tölt,s örömmel bújik majd hozzám ha újra mellette vagyok.
 A műszakom egyébként dögunalom volt.Vendég szinte sehol,így sok tennivaló nem akadt.Mikor végeztem,már türelmetlenül tartottam Hozzá…jó volt újra látni,újra magamhoz ölelni,s érezni ajka és ízét.Későn aludtunk el.Beszélgettünk s nevetgéltünk…hogy később a karjaival átölelve találjon rám a mély álom.
 Ma reggel dolgozni indultam.Ő még aludt,illetve félálomban köszöntem el Tőle.A mai rövid 4 órás műszak alatt sem volt sok tennivaló.Inkább csak az előkészületek s a takarítás…mert ugye ha nincs munka,akkor is lehet valamit találni 🙂 Délután csavarogni indultunk.Volt pár óra szabad időm az esti műszak kezdéséig.Egy kis karácsonyi bevásárlás,kis autókázás; hogy addig se legyünk itthon.Gazdagodtunk is egy vadiúj presszó kávé főzővel.Holnap reggel ki kell próbálnom…talán sikerül ágyba vinnem a kávét; feltéve ha én leszek a gyorsabb. 😉

300

2008 november 21. | Szerző: Blocho

 300 nap volt maga a csoda
Melletted eltöltött rengeteg óra.
300szor kelt fel a fényes Nap Keleten
Ennyiszer kelt útjára hogy megcsillanjon szemeden.

300 este mondhattam volna imát
Amiért itt vagy s hallom ajkad szavát.
300szor szeretném még álomra hajtani fejem
Úgy hogy azt érezzem;még itt vagy velem.

300szor ígértem hogy normálisan viselem
Ha néhanapján rossz kedveddel sebet ejtesz szívemen.
300 napot adj nekem még békességben s csendesen,
Meglátod hogy ígéretem többé már meg nem szegem.

300 csókot még kiosztanék Néked,
Nem amikor nem akarod;csak amikor kéred.
300szor írhatnám még versben gondolatom,
Mindent tudsz már enélkül is,ez lesz záró sorom.

Versek…

2008 november 21. | Szerző: Blocho

 Magas hegyen egy apro to,
Lelegzetet elallito.
Tobol csurgo hegyi patak,
Nagyvilagra kicsi ablak

Hegyoldalon lecsorgedez
a Kispatak csendesen,
Erdon at a magas fak kozt
kis medreben lelkesen.

Kanyargos a patak utja
tiszta vize csendben csorog,
Utkozben a fuves parton
kicsiny bokrocska acsorog.

Valamikor reges-regen
apro madar szallott erre
Magot hozott pici szarnyan,
elszorta itt lett egy cserje.
Taplalekot patak sodor,
kifejlodott;lett szep bokor.

Kicsiny patak nem messze all
a keskeny patak partjatol,
Figyeli a sodras mentet
s mindig csak Ra gondol.

Sotet felhok gyulekeznek
fenn a hegyek felett,
Kicsi bokor feszulten var
s az eso megeredt.

Megnyilt mar az eg alja
hizlalja a tavat,
De nem fogadja be a medre
felduzzadt a Kicsi patak.

Sebesen hompolyog
vadul es dalolva,
A szuk medret vad
habjaval karmolva.

Ezt varja minden nap
a picike bokor,
Mert patakjanak vad marasa
a toveig hatol.

Most boldogan nezegeti
a tengerkek eget,
Mintha azt mondana;
a Kispatak szeret!

Kividult az ido
eltunnek a felhok,
A bokrocska kedve
ismet picit megnott.

Csendes napok jonnek
tudja o ezt jol,
Lombos agaival
a Patak fole hajol.

Nyujtozkodik vigan
nem torodve vele,
Hogy a patak nem erinti
keskeny most a medre.

Kicsi hegyi patak
csorgedezik lassan,
Esore var O is;
hegyek kozt magasan.

A Kispatak is varja
hogy olelhesse vegre,
Csobogas kozt vagyakozva
tekint fel az egre.

Megszerette a kis bokrot
vegtelen utjai soran,
Mindegy mikor duzzad a to
keson-e vagy koran.

Ha vadul mardossa
medrenek partjat,
Atoleli habjaival
kicsiny bokra agat.

Hacsak nehanapjan
fonodnak is ossze,
Ugyis tudjak mindketten
egyszer s mindorokre.

Hisz a hegyi patak
ott folyik majd mindig,
Kicsi bokrocskaja
oleli mig kerik.

Azert sotet neha az eg
a nagy hegyek felett,
Hogy segitsek e furcsa parost;
egymassal legyenek!

————————————————————————–

Csillagokkal telitett az augusztusi
egbolt,
Masfel honap mult el,nem is olyan
reg volt.

Beleneztem egy szep szomoru
szemparba,
Hodfenyes ejszakan az interneten
jarva.

Hosszuak az ejszakak rovidek a
nappalok,
Azota a Fold kereken a legboldogabb
en vagyok.

Gondolatok,erzesek es nagyszabasu
tervek,
Vannak olyanok is kik csak almodozni
mernek.

Ami nekunk jutott nem csak alom
szivem,
Nem allithat meg most minket mar
senki sem.

Elindulunk ketten az almok
tengeren,
Holdfeny alatt setalgatunk csakis ketten
Te meg en.

Osszebujunk szorosan egymas mellett
lepdelve,
Futyulunk a nagy Vilagra,ez az Elet
rendje.

Hegyvideken kapaszkodunk fel a csucsok
fele,
Hegyi patak csobogasa lesz nekunk a
zene.

Telnek a napok es repulnek a
percek,
Minden nappal kozelebb az alomszeru
tervek.

Szemeinket lehunyva almodoztunk
rola,
Mikor jon el vegre most mar a varva vart
ora.

Egy gondolat ket test,hasonlatos
lelek,
S az almunk valos lesz majd,ez a
kozos elet!

———————————————————

Leszallt az ejjel s eltunt a feny
Maganyosan ulve csak vartalak en.
Teltek a percek s multak az orak
Eszembe jutottak szebbnel-szebb odak.

Vartam hogy lathassam tengerzold szemedet
Mosolyod atjarja legbelsobb enemet.
Nem jon az alom meg hiaba varom
A Hercegnom alszik hetedhet hataron.

Tul a tengereken,altal Europan
Azt almodom indulok tobbe nem varok mar.
Magas hegyek kozott kanyargos utakon
Kergetem almaim,meg most nem nyughatom.

Hianyzol Kedvesem nem tehetek rola
Ne tegy szemrehanyast e kimondott szora.
Nem tudom mit erzek talan nem is fontos,
Kicsit szomoru a hangulatom most.

Gondolhatom vajh hogy lehetnel az enyem
Vagy ez hiu abrand s csak balga remeny?
Rimekkel probalom leirni mit szeretnek,
Erzeseim tovaszallnak mint apro szines lepkek.

Vagyom egy szavadra,apro erintesre
Finom mozdulatra,apro olelesre.
Vajon erezhetem egyszer ezt valaha?…
Te is igy szeretned,Draga Kicsi ……..?

Ezernyi gondolat jar most a fejemben,
Nem sikerul mindet papirra vetnem.
Remelem mikor e sorokat olvasod
Sikerul szebbe tennem veleuk a Napod!

——————————————————————–

Mint a sebes folyo melyben pisztrangok usznak
Mint a magas hegycsucs melyrol patakok folynak
Mint tengerek vizeben a delfinek tanca
Ugy elek boldogan bajos arcat latva.

Mint medvek a barlangban teli almot alva
Mint erdei allatok a bokrok ala bujva
Mint nyilo rozsaszirom a tavaszi szelben
Oly boldog vagyok ha Ra gondolok eppen.

Csillogo szemekkel tekintesz a tajra
Vagyak tengeren az almaidban jarva
Magaddal viszel s kezen fogva vezetsz
Tekinteted elarulja hogy mennyire szeretsz.

Nyari ejszakan a vilagito csillagok
Felhotlen ejjelen mikor a Hold fent ragyog
Odabujok Hozzad s magam mellett tudlak
Elmennek a felhok s fenyes ejjelt hoznak.

Kicsiny varoska csendes kis zugaban
Egymas mellett ulve csendes felhomalyban
Atolel a karom tobbe el nem enged
Hogy elsodorjon mellollem az Elet;ne engedd!

————————————————————-

Csendes nyari eso kopog
szeliden az ablakon,
Halk szuszogas hallatszik
mogottem a pamlagon.

Alszik a Hercegno,s sok
szepet almodik,
Rapillantva latom arcat
mely mosolyra huzodik.

Merre jarhat vajh most O az
almok tengeren,
Lat-e vajon oly sok szepet
amit latok en?

Edes ajka kisse nyitva
halk a forro szuszogasa,
Oly edesen lelegzik mint
hegyi szellonek fujasa.

Szempillaja meg-meg rebben
mint erdoben a vadak
Ha hivatlan s ovatlan vendeg
avar-lomb kozt halad.

Husen csorgo hegyi patak
s illatos cserjek,
Magas hegynek oldalaban
jatszadozo zergek.

Millionyi piciny allat
tolti be a tajat,
Csokot adok Kedvesemnek,hogy
szep jo ejszakat kivanjak.

———————————————————

Szürke felhök úsznak fent
magasan az égen
Sütött a nap önfeledten
nem is olyan régen.

Vidámsággal töltötte be a mezök
s erdök mélyét
átengedték az öreg fenyök
a napsugár fényét.

Kicsi Tücsök ciripel
vidám dallamot játszik
Erdö mezö állatai
mind vidámnak látszik.

Miért ne lennének boldogok
hisz gyönyörü az élet,
Mint kisállatok a nap sugarát,
úgy szeretlek Téged!

—————————————————————-

Erzeki az olelese,teljesen felkavar;
Csukott szemmel is latom s erzem hogy mit akar.
Barsonyos hangjan fulembe sug szavakat,
Valaszolnek neki,de a hangom elakad.

Erintese nyoman a hatam is borsodzik,
Mozdulnek;de minden izmom osszeomlik.
Elfog a gyengeseg ha ramtekint szemevel,
Csakis azt akarom oleljen ket kezzel.

Olelje at testem mind a ket karjaval,
Viditson fel engem is edes mosolyaval.
Csillogo szemeivel tekintsen az egre,
Keresse a csillagot mely fent ragyog erte.

————————————————————

Egy erzes mely atfutott sebesen lelkemen,
Erintesek vihara korbacsolt a testemen.
Megremegett karom s elcsuklott a hangom,
Tudatat szelsebesen kellett megragadnom.

Gyokerek huzodnak melyen a fold alatt,
Ureges reszek merre vakond haladt.
Lelkem viharaban is tatonganak resek,
Melyek betoltesere apro szelek keszek.

Boldogsag vere aramlik duzzado ereimben,
Apro tuz csillogasa szomoru szemimben.
Tengerek vizet is korbacsolja a szel,
Maganyosan arra varok barcsak velem lennel.

Szotlan a szoba de suttognak a falak,
Kattog az ora ahogy az ido halad.
Megzizzen a level kint az eji fakon,
Mulnak a percek s uzeneted varom.

Par ora is oly sok e rovid eletben,
Mit nelkuled kell ma is ujra elviselnem.
Hold ragyog az egen eltunnek a fellegek,
Edes csokod nyoman a lelkem is megremeg!

————————————————————-

Elmulik az ejjel,mosodnak az almok,
Felig lehunyt szemmel a csodara varok.
Kepzeletem szarnyalt,oly sok szepet lattam,
Meseszeru erzes volt amit kivantam.

Par honapos alom,keseru ebredes;
Maradnak az emlekek?Nem is oly keves.
Csukodna le szemem minden pillanatban,
Nem lehet;az almok helye nem itt van.

Fergeteges ejszakak es atnevetett nappalok,
Lepesunkre vigyaznak a mosolygo angyalok.
A jovobe tekintve kivancsian varom;
Kesredes ebredes,vagy folytatodo szep alom?!

——————————————————–

Tengerparti napfény;álmok s kósza vágyak,
Behunyom a szemem s egyfolytában várlak.
Reményekkel teli újrakezdett élet,
Elindultam rajta,néha kicsit félek.

Félek hogy az álmok s vágyak összedölnek,
A vakitó nap elé sötét felhök jönnek.
Félek hogy egyszer hirtelen ébredek,
Elszállnak az álmok s anélkül létezek.

Boldogságot hozol szürke napjaimba,
Lent a parton sétálva zárlak karjaimba.
Megsimitom hajad,nézem gyémánt szemed
Vigyázok én Terád,fogom puha kezed.

Bársonyos hangodon hozzám szólsz s figyelek,
Iszom minden szavad mint ártatlan kisgyerek.
Bájos angyali arcodon mosolyodat nézem,
Csillogo ajkad édes izét a magamén érzem.

Este összebújva egymáshoz simulva,
Plédek és takarók fejünkig húzva,
Felteszel egy kérdést s vársz öszinte választ;
Szeretlek Kedvesem,szivem Téged választ!

—————————————————————–

Fekszem az ágyon es hallgatom a csendet,
Szivemben s lelkemben teszek most rendet.
Mellettem fekszik kit szeretek s szeret,
O ad napjaimnak mélységes értelmet.

Egyik nap a másik után;az órák csak múlnak,
Fülembe ajkai halk szavakat súgnak.
Szeme ragyogása tölti be a szobát,
Mellembújik este;karja testem öleli át.

Szorosan simulva börünk egymáshoz ér,
Megszünik számunkra az idö és a tér.
Nem zárjuk ketrecbe testünkben a vágyat,
Eltünik a külvilág s minden egyéb várhat.

Halk sóhaja nyomán remegnek a falak,
Bársonyos bören csókok útja halad.
Minden másodpercben vágyunk fokozódik,
…végül megpihenve testünk összefonódik.

Fekszem az ágyon s hallom szuszogasát,
Ahogy megpihenve álmodja a vágyát.
Csillogó szemeire hullik könnyü álom,
Odabújok hozzá s karjaimba zárom.

——————————————————-

Lenyugszik az aranylo nap
S kihunynak a fenyek,
Elfeledett gondolatok
Hanyatlo remenyek.

Meg at-attor par napsugar
A komor felhok alatt,
De a napnak ragyogasa
Mar maskorra marad.

Elcsendesul minden
Nesztelen az ejjel,
Fenyben uszo almok
Foszlanak szejjel.

Koszan buvo napsugar
Sem kapaszkodik makacsul,
Hisz O tudja;nemsokara
Keleten majd langragyul.

Lennek vidam napsugar
Mely bizakodva bukik le,
Hogy masnapra kitisztul minden
S nem marad csak en es Te!

—————————————————–

Uj nap jö s megvirrad
Felbukkan a napsugár,
Mosolygós a reggel
Felépül a kártyavár.

Egyedül kell töltenem
A nap elsö óráit,
Szivrepesve várom már
Amikor majd beállit.

Megcsörren a kulcs a zárban
Kinyilik az ajtóm,
Vágyakozva fordulok meg
S fejem odahajtom.

Pár óra most csak a miénk
Senki sincs az útban,
Éreztem gyengéd ölelését
Mikor hozzábújtam.

Egymás mellett lépdelve
A nagyvárosnak útjain,
Kezünk is néha összeér
Játszunk szivünk húrjain.

Minden vele töltött percet
Ajándékként élek át,
Akkor mikor mellettem van
Hallgatom szíve szavát.

—————————————————–

Felhös öszi égbolton
Felbukkanó fények,
Szivek mélyén meglapuló
Csalfa vad remények.

Érdes szikla magas bércek,
Hegy szivéböl lopott ércek
Zordon fenyörengeteg
Ki átérzi ezt;elmereng.

Bokor alján vihar után
Remeg még a kicsi nyúl
Apró parázs a sziv mélyén
Várja;egyszer lángra gyúl.

Gondokkal szött gondolatok
Rosszkor kimondott mondatok
Fájó bántó hideg szavak
Szivekben egy tüske marad.

Fagyosan szól a lelkiismeret;
Ha igazán szereted,bántanod nem lehet!
Két karoddal öleld inkább s adj neki támaszt,
Ne várj minden kérdésedre azonnali választ.

Bocsásd meg ha szóval,tettel
Bárhogy is bántottalak,
Lelkem mélyén tenger szélén
Csakis Téged vártalak.

Boldogan eltöltött csodálatos órak
S átnevetett percek,
Oly szivesen lennék e való világban
A mesebeli herceg.

———————————————–

Szemben uveg ablakokon
Beszurodnek a fenyek
Nincs ra szo mely kifejezne
Hogy szeretlek Teged.

Mennyit szamit olelesed,
S gyenged simitasod,
Ajkad szegleteben bujo
Edes mosolygasod.

Minden egyes kedves szavad
Lagyan csengo dallam,
Engedd hogy a szived szavat
Mindorokke halljam.

————————————–

Nem nekem dalol a kicsiny madar,
Nem nekem ragyog az egi napsugar.
Esoaztatta mezon buszke naiv fuszal,
Erdonek a surujeben kis ozgida koszal.

Fenylo napsutes…;
S fel-fel tuno alom
Keresem a helyem;
Sokszor nem talalom.

Akkor nyugszik meg a szivem
Ha karodban tartasz,
Almok zugo tengereben
Ket valladon altatsz.

—————————————————-

Késő este amikor lehunyom szememet
Gondolataimban mosolyod édesen rám nevet.
Lassan múlnak nélküled a mindennapos percek,
Ölelésem nyomán csak kispárnám serceg.

Tudod miért jönnek fel éjjel a csillagok?
Mert gyönyörű szemed akkor épp nem ragyog.
Tudod miért bukkan fel nappal a vidám nap?
Kíséri életed,azt gondolja gyönyörű virág vagy!

Nem találom helyem üres az életem,
Szükségem van Rád,melletted létezem.
Hiányzol nagyon s egyedül vagyok,
Tudnod kell gondolatban mindig Veled vagyok!

———————————————————